Pályafutása:

~~~~~~~~~~~~

Vannak olyan játékosok, akik csak egyetlen klubban képzelhetôk el, akik valószínűleg soha nem is fognak más egyesületben szerepelni. A Real Madrid emblematikus figurája Raúl, aki fiatal kora ellenére már most legendának számít. Valószínűleg ô az egyetlen játékos a királyi gárda történetében, akinek a szurkolók még azt is megbocsátották, hogy a helyi riválisnál, az Atléticónál kezdte pályafutását. Raúl idén ismét nem volt jobb tavalyi vagy azelôtti önmagánál, de ez a szint olyan mérhetetlenül magas, hogy már "járna" érte az Aranylabda.

 

Raúl édesapja, Pedro González Blanco, aki elektromos műszerészként kereste kenyerét a madridi Torrejón légi támaszponton, rendes spanyolhoz illôen két sportágért rajongott igazán: a bikaviadalért és a labdarúgásért. Elôbbit a Las Ventas-arénában, utóbbit pedig a Vicente Calderón-stadionban figyelte elôszeretettel, és ebbôl is kiderül, hogy megveszekedett Atlético Madrid-szurkoló volt, ami persze nem véletlen, hiszen a család Madrid déli részében, az Orcasitas városnegyedben lakott. Az ifjú Raúl is ott ismerkedett meg a futball alapjaival, a Cristóbal de los Angeles nevű kölyökcsapatban, de tehetségét nem lehetett nem észrevenni, és hamarosan az Atlético Madrid megfigyelôi jelentették a klub utánpótlását vezetôknek, hogy egy csiszolatlan gyémántot találtak.

 

Raúl tehát megvalósította édesapja álmát, és az Atlético serdülô együttesének igazolt játékosa lett. Nem lehet azt mondani, hogy rossz társaságba került, hiszen a piros-kékek utánpótlása akkoriban meglehetôsen reményteljes volt. A 14 éven aluliak együttese Francisco de Paula edzôsége alatt például 1991-ben azt az elképesztô bravúrt hajtotta végre, hogy fél év alatt a korosztályos bajnokságban 175 gólt rúgott, és mindössze egyet kapott! Ez az esemény a futballôrült Spanyolországban hihetetlenül nagy szenzációnak számított, olyannyira, hogy az egyébként politikai napilapnak számító El País is a címoldalon közölte a hírt. A szezon végén a gárda természetesen bajnoki címet szerzett, összesen 308 gólt termelve, amelybôl Raúl 65-öt vállalt magára.

 

Az Atlético edzôfaló elnöke, Jesús Gil y Gil azonban nem volt elég büszke fiaira (pedig nemrégiben elôkerült egy televíziós felvétel, amelyen a 14 esztendôs Raúlt zseninek nevezi), mert egy évvel késôbb úgy döntött, hogy megszünteti a klub utánpótlását. Az utánpótlás-nevelés megszüntetésével pedig a fürdôvízzel együtt a gyereket is kiöntötte az ablakon: Raúl ugyanis a nagy rivális Real futballistája lett. Persze maradhatott volna az Atléticónál is, mert bár a korosztályos csapat megszűnt, a klub természetesen szerette volna megtartani ôt. Fel is ajánlották Raúlnak, hogy havi nyolcezer pezetás ösztöndíjat fizetnek neki, és a utazási költségeit is állják.

 

Ezt a pénzt azonban nem fizették ki idôben, mire Raúl édesapja úgy döntött, hogy ha fia nem ér meg ennyit az Atléticónak, akkor ne is játsszon ott. Amiatt nem kellett aggódnia, hogy csemetéje csapat nélkül marad, hiszen a Real Madrid már régóta próbálkozott az ifjú szupertehetség megszerzésével. Ez végül Fermín Gutiérrez, az egykori Real-játékos segítségével sikerült is. Ő akkoriban a királyi gárda utánpótlásánál dolgozott, és meggyôzte Raúlt, hogy szerzôdjön át a másik madridi együttesbe, amely nem csak megígérte, hanem ki is fizette a pénzbeli juttatást.

 

Raúl így tehát minden reggel buszra szállt, hogy elzötyögjön a Real utánpótlás-központjába, ahol hamar kiemeltként kezelték. Nem véletlenül: játéka láttán minden hozzáértô elismerôen bólintott, és góljai magukért beszéltek. A Real-serdülôvel 1993-ban ugyanúgy bajnokságot nyert, mint egy évvel korábban az Atléticóval, az 1993-94-es idényben már egy korosztállyal feljebb rúgott negyven gólt, és mindössze 16 évesen két mérkôzést játszhatott a 19 évesek között. A dicsôség kicsit a fejébe is szállt, egy alkalommal például láthatólag duzzogva fogadta, amikor kiderült, hogy taktikai okokból az FC Barcelona elleni derbin csak a kispadon kap helyet.

 

Gil y Gil meg is próbálta visszacsábítani, ami egyben figyelmeztetô jel volt a királyi gárda vezetôi számára. A rá következô szezont már a Real harmadik csapatában kezdte, ahol hét meccsen 13 alkalommal volt eredményes a spanyol harmadik vonalban, a Segunda B-ben. Ez felhívta rá a nagycsapat vezetôjének, Jorge Valdanónak a figyelmét, aki október elején a Karlsruher SC elleni barátságos mérkôzésen kipróbálta a fiatal tehetséget.

 

Mindenki nagy jövôt jósolt tehát Raúlnak, azt azonban senki sem gondolta volna, hogy ez a jövô egy héten belül bekövetkezik. A Real Zaragoza elleni idegenbeli bajnoki elôtt Valdano ugyanis gondolt egyet, felhívta Raúlt a harmadik csapatból, és a kezdô tizenegybe rakta. Az ifjonc a Real-legenda, Emilio Butragueno hetes mezét kapta meg, és beírta magát a spanyol futball történelemkönyvébe: ilyen fiatalon ugyanis soha senki nem lépett még pályára bajnokin a királyi gárdában. A debütálás nem a legjobban sikerült, a Zaragoza ugyanis 3-2-re nyert, de egy héttel késôbb a Santiago Bernabéu-stadionban már mindenki Raúl nevét skandálta. A városi derbin ugyanis nevelôegyesülete, az Atlético ellen alaposan kivette a részét a gyôzelembôl: rúgott egy gólt, adott egy gólpasszt és kiharcolt egy tizenegyest. Új sztár született!

 

Ami egyébként egyáltalán nem tetszett Valdanónak, aki egész egyszerűen megtiltotta, hogy Raúl szerepeljen a sajtóban. Ennek ellenére a Raúl-mániát nem lehetett megállítani, hiszen a fiatal futballista rutinos csatárokat megszégyenítôen futballozott, a szezon folyamán összesen 28 mérkôzésen szerepelt, ami, figyelembe véve, hogy a kilencedik fordulóban lépett pályára elôször, egyben azt jelenti, hogy azt követôen csak egy találkozón nem vetették be! Összesen kilencszer volt eredményes, és a bajnokság befejeztével bajnoknak mondhatta magát.

 

Nem csoda, hogy az 1995-ös junior-világbajnokságon alapember volt a spanyol csapatban, és a katari viadalon ezüstérmet szerzett a hispánokkal, akiknél többek között olyan futballisták szerepeltek rajta kívül, mint Iván de la Pena, Guti vagy Dani. Teljesítmények elismerése pénzben is megmutatkozott: míg elsô profiszerzôdésében még "csak" havi hatvanezer peseta volt a fizetése, 1995 októberében máris új kontaktust kötött, amelyben már évi 45 milliót garantáltak neki. És már nem kellett busszal járnia az edzésekre: Fermín Gutiérrez, aki idôközben az ügynöke is lett, minden reggel felvette ôt, és autóval vitte az edzôközpontba. Raúl ekkor ugyanis még nem kaphatott jogosítványt fiatal életkora miatt.

 

Az új szezonban pedig egyszerűen képtelen volt rosszul játszani. Noha a bajnokságot kissé nyögvenyelôsen kezdte, a Bajnokok Ligájában a Ferencvárosnak lôtt mesterhármas új lendületet adott neki, és ismét nagyüzemben kezdte termelni a gólokat. A szezont végül 19 találattal zárta, amivel ötödik lett a góllövôlistán. Fontosságát mi sem jelzi jobban, hogy szerzôdése 1996 februárjában ismét módosult, természetesen számára kedvezô módon: ekkor már évi 150 millió peseta szerepelt a kontraktusban, amelyen már érezhetô volt a Bosman-szabály hatása is. A szerzôdés ugyanis 2005-ig szólt, és szerepelt benne egy záradék, amely szerint Raúl csak akkor adható el, ha legalább 1,6 milliárd pesetát ajánlanak érte.

 

Idôközben az utánpótlás-válogatottal kijutott az olimpiára, és az U21-es Európa-bajnokságon is a döntôig verekedte magát a hispán gárda, köszönhetôen nem kis részben Raúlnak. A fináléban Franciaország volt az ellenfél, és a döntô felemás érzésekkel zárult Raúl számára: ô szerezte ugyan csapata egyenlítô találatát, de a tizenegyespárbajban rontott, és ez azt jelentette, hogy a trófea az olaszoké lett. Ráadásul 1996 nyarán még egy csalódás érte: noha mindenki a nagyválogatottban szerette volna látni, Javier Clemente nem vitte ki az angliai Európa-bajnokságra, hanem úgy döntött, hogy Raúl inkább az olimpián szerepeljen. Az ötkarikás játékok azonban szintén nem sok sikerélményt hoztak a számára: a csoportból ugyan simán továbbjutottak (Raúl Franciaország ellen kétszer volt eredményes), ám a nyolcaddöntôben Argentína ellen súlyos vereséget szenvedtek, és ezzel kiestek.

 

Mindez azonban különösebben nem zavarta a még mindig csak 19 esztendôs futballistát, aki továbbra is bombaformában játszott. Clemente most már nem tehette meg, hogy kihagyja a válogatottból, és 1996 októberében a csehek ellen végre pályára küldte Raúlt. A bajnokságban is kiválóan futballozott, annak ellenére, hogy tulajdonképpen új szerepkört kellett megismernie: Predrag Mijatovics és Davor Suker mögött irányító középpályást játszott, teljes sikerrel, hiszen a szezont 21 bajnoki találattal zárta, és ismét aranyérmet akasztottak a nyakába. Az 1997-es esztendô az immár szokásos szerzôdésmódosítással kezdôdött a számára, ám ekkor már nem Fermín Gutiérrez volt a menedzsere.

 

Vele azért szakított, mert Raúl külön kérése ellenére nyilvánosságra hozta, hogy a Paris St. Germain és az AS Roma is ajánlatot tett a focistának. Raúl új képviselôi Alberto Toldrá és Ginés Carvajal lettek, akik jól végezték a munkájukat: az 1997 áprilisában aláírt szerzôdés már csak 2002-ig szólt 2006 helyett, az éves fizetés viszont már 300 millió pezeta volt. A kontraktusban szereplô záradék összege is megváltozott: egy estleges érdeklôdônek e szerint már legalább hatmilliárd pezetát (34,3 millió dollárt) kellett volna kifizetnie ahhoz, hogy egyáltalán leüljenek vele tárgyalni Raúlt illetôen.

 

Az új, meglehetôsen értékes kontraktus azonban nem a legjobb hatással volt Raúlra, akirôl egyre többet cikkeztek a különbözô bulvárlapok, nem éppen a leghízelgôbb hangnemben. Hol az egyik spanyol színésznôvel, hol az aktuális szépségkirálynôvel hozták össze, és mivel emellett a Realnak sem nagyon ment a bajnokságban, a kritikus hangok felerôsödtek. Ez is bizonyítja, hogy minden relatív: Raúl tíz góllal zárta a pontvadászatot, a Bajnokok Ligájában pedig végsô gyôzelemre vezette csapatát, ám ennek ellenére a közvélemény nem volt teljesen elégedett vele. Más játékost hasonló teljesítmény mellett isteníteni szoktak...

 

Pedig a legrosszabb még hátra volt: az 1998-as világbajnokságon a spanyolokat mindenki az élmezônybe várta, nem is alaptalanul. A játékoskeret bivalyerôs volt, ám az elsô két mérkôzésen ez nem nagyon nyilvánult meg a pályán. Nigéria ellen Raúl meglôtte a maga gólját, de a csapat balszerencsésen kikapott, a Paraguay ellen pedig már senkinek sem ment. A bolgárokat hiába végezték ki a spanyolok (Raúl itt csak csere volt), ez kevés volt az üdvösséghez. Ráadásul a vb-t követô elsô Eb-selejtezôn Cipruson is vereséget szenvedett a hispán együttes (pedig Raúl ekkor is beköszönt), és a Real Madrid is válságban volt. A játékosok egymással veszekedtek a pályán, a pletykalapok öltözôbeli verekedésekrôl írtak. A lehetô legjobbkor jött tehát a Vasco da Gama elleni Világkupa-döntô, amit Raúl zsenialitása döntött el. A fiatal csatár olyan gólt lôtt, ami csak az igazán nagyok tudnak, nem véletlenül választották ôt meg a mérkôzés legjobbjának.

 

Ez a találat adta meg a végsô lökést Raúl számára, aki innentôl kezdve megint képtelen volt hibázni. A bajnokságban 25 góllal zárt, amivel végre megszerezte pályafutása elsô gólkirályi címét, a válogatottban pedig egészen elképesztô teljesítményt nyújtott: öt nap alatt hétszer volt eredményes. Elôbb Ausztriának rúgott négyet, majd négy nappal késôbb San Marinót "ajándékozta meg" egy mesterhármassal. A gólok a következô bajnokságra sem fogytak el, ekkor 17 találatig jutott, és az április 15-én, a Real Zaragoza ellen értékesített tizenegyes a századik bajnoki gólja volt pályafutása során. 22 éves volt ekkor.

 

Kiemelkedô formáját sokan annak is betudták, hogy magánélete is rendezôdött, eljegyezte, majd feleségül vette Mamen Sanzot, a Spanyolországban közismert színésznôt, aki tavaly kisfiút is szült neki. A külföldi csapatok ismét legyeskedni kezdtek körülötte, a legkomolyabb a Lazio érdeklôdése volt, Sergio Cragnotti ugyanis az évi 900 millió pesetát sem sajnált volna érte. A futball mai világában a 34,3 millió dolláros záradék már nem s tűnik olyan soknak, a Real drukkerei aggódni is kezdtek, hogy Raúl esetleg elfogadja a rómaiak ajánlatát. Érezhette a veszélyt a Real vezetôsége is, ugyanis tavaly júniusban, még az Európa-bajnokság elôtt elképesztô új szerzôdést kötött Raúllal. A kontraktus 2005-ig érvényes, évi egymilliárd pesetás fizetést biztosít a játékos számára (5,75 millió dollár), az aláírási záradék pedig szinte felfoghatatlan: 30 milliárd peseta, vagyis 171 millió dollár!

 

Ilyen elôzmények után Raúltól mindenki azt várta, hogy kiugró teljesítményt nyújt az Európa-bajnokságon, azonban a nagy világversenyek egyelôre továbbra is elátkozottak a számára. A szlovének ellen ugyan parádés gólt szerzett, de nem ment neki a játék. Mégis megvolt elôtte a lehetôség, hogy nemzeti hôssé váljon: a franciák elleni negyeddöntôben az utolsó percben elvállalta a tizenegyes elvégzését, ám kapu fölé lôtt. A spanyolok kiestek, és a kudarcot Raúl sokáig nem is tudta feldolgozni. A bajnokság elsô hat fordulójában "mindössze" egy gólt szerzett, és ez tôle szokatlanul kevés. Szép fokozatosan azonban visszanyerte régi formáját, s már nem is okozott meglepetést, hogy a szezon végén ô vehette át a gólkirálynak járó trófeát. Mivel a BL -ben is megvédte gólkirályi címét, az év végén az Aranylabda legnagyobb esélyesévé lépett elô, azonban meglepetésre azt elvitték az orra elôl.

 

A következô szezon felemásra sikerül, klubszinten megint sikerek: újabb BL-gyôzelem (házi gólkirály 6 találattal), Európai Szuperkupa gyôztese és zsinórban harmadszor választják a BL legjobb csatárának. Válogatott szinten ugyan beéri az örök-góllistán Hierro-t (29 gól), de a VB újra kudarc: a titkos favorit Spanyol válogatott szenzációs menetelését a hazaiak -nak fújó bíró állítja meg a negyeddöntôben (a mérkôzésen a csapat vezére Raúl, sérülés miatt nem segíthetett csapatán). A VB-t feledtetik az újabb klubsikerek: a Real Madrid -dal elsôízben elnyeri az Európai Szuperkupát és másodszor a Világkupát, ezzel teljes a nagy nemzetközi mesterhármas (BL,SZK,VK). Az aranylabda megint elmaradt, pedig már "ráfért volna".

 

2003 fontos év Raúl karrierjében: hiszen Hierro távozása után már nemcsak a Spanyol válogatott, de a Real Madrid csapatkapitánya is lesz (26 évesen!). Kora tavasszal a BL-ben szenzációsan játszik ám vakbélmütéten esik át, ez fô szerepet játszik abban hogy a Real Madrid elbukik a BL elôdöntőjében a Juventus ellen. Ellenben a bajnokságot megnyerik, ez Raúl 4. bajnoki címe, majd nyár végén a Spanyol Szuper-kupát is elhódítja csapatával, immár csapatkapitányként elôször emelheti magasba a serleget. Az év során megerôsíti vezetô helyét mind a válogatott, mind a BL örök-góllövôlistáján. A spanyol válogatott EB-pótselejtezôre kényszerül és Raúl szinte egymaga viszi ki a hazáját a 2004-es EB-re, talán ez volt az elsô olyan év amikor a válogatottban többet villogott mint klubjában, melynek tövábbra is ô a szimbóluma.

 

A 2004-es évet Raúl nagy elánnal kezdi, főként a spanyol király-kupában villog, ám sötét felhők gyülekeznek: Raúl súlyos magánéleti gondokkal küzd és ez kihat a játékára is, élete legrosszabb formáját hozza tavasszal. Alig-alig talál a kapuba, mindez természetesen nagyon kihat az egész Real Madrid teljesítményére hisz - Zidane mellett - elsősorban ráépül a csapat játéka. A Real hosszú idő után ismét trófea nélkül zárja az évet, 1999 után először nem nyernek semmit. A spanyol kupadöntőt drámai körülmények között bukják el, a BL-ben szintén így búcsúznak a 8 között, a végkimerült sztárok nem bírják a bajnoki hajrát sem. Raúlnak egy esélye maradt: a 2004-es labdarúgó Európa Bajnokság, a szomszédos Portugáliában. De csakúgy mint csapattársai, a kimerült Raúl nem tudott jó teljesítményt nyújtani a tornán, ezt a csapat egyértelmüen megsínylette és a spanyolok már a csoportkör után búcsúztak, ezúttal megérdemelten. Ám van az évnek egy világosabb oldala: számos rekordot döntött meg - a 2004-es esztendő zárásakor ő a Bajnokok Ligája (BEK-et is beleszámítva) örökös meccs és gólrekordere egyben, továbbá a spanyol válogatott gólrekordere, illetve a Real Madrid klubrekordjai közül a nemzetközi meccsek és gólok számában tört az élre. Ezekkel méltóvá vált arra, hogy a klub hívei már a legendás Alfredo Di Stefano -hoz hasonlítsák, már csak ő és Puskás Ferenc említhető Raúllal együtt ha a klub történetének legnagyobb játékos alakját akarjuk megnevezni.

 

A 2005-ös esztendő nagytakarítással kezdődik a Real-nál: új alelnök, sportigazgató valamint edző kerül a csapathoz ami nyilvánvalóvá teszi hogy a Real nem zárhatja újból üres kézzel a szezont. Ám csak két hetet kell várni az első hatalmas pofonra, a csapat kiesik a 16 között a spanyol kupából egy másodosztályú klub ellen, így az elátkozott Copa del Rey megnyerése továbbra is hiányzik Raúl karrierjéből. De ez még csak a kezdet, a csapat elvérzik a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében így nem jut a 8 közé amire éppen 8 éve nem volt példa, az újabb és talán minden eddiginél csúfosabb szezont már csak a bajnoki cím elnyerése menthetné meg. De hiába nyeri sorozatban a mérkőzéseket a csapat, az ősi rivális sem hibázik így ismét üres kézzel zárja a szezont a Real Madrid. 2 év trófea nélkül, ilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. Pontosabban 13 éve, szerencsés szám... Nyáron inkább gyengül a keret mintsem erősödik, ráadásul ősszel sem a csapatnak sem Raúlnak nem megy a játék. A spanyol válogatott újra pótselejttezőre kényszerül, azonban a szlovák csapat nem jelent akadályt így a Seleccion kijut a németországi VB-re. 2005. november 19.-e gyászos nap Raúl karrierjében, a csapat nagyon rég nem látott, megalázó verést kap az ősi rivális Barcelónától, ráadásul hazai pályán, ezen kívül Raúl egy szerencsétlen mozdulat következtében palyafutása legsúlyosabb sérülését szenvedi el, visszatérésének várható ideje bizonytalan.

 

A 2006-os év elejét Raúl kihagyja pályafutása eddig legsúlyosabb sérülése miatt, de még így is a vártnál jóval korábban tér vissza, így már részese az újabb BL-kudarcnak az Arsenal ellen, a Real egymás után másodjára búcsúzik a nyolcaddöntők után, majd a csapattal végigszenvedi a liga hátralévő fordulóit, és végül sikerül a 2. helyre felkapaszkodni és szokás szerint a kupában sem terem babér a Real számára. 3 év trófea nélkül, ilyet a Real Madrid több mint 50 éve nem produkált, nem csoda hogy a nyáron elnökválasztást írtak ki. Raúl talán utolsó VB-je következik, az utolsó nagy esély a VB-címre, és talán arra is hogy feltámadjon. A válogatott jól játszik a csoportmeccseken, de az egyenes szakaszban már az első meccsen elvérzik, Raúl a VBn javuló játékot mutat és a csapattal együtt sikerre éhesen várja az új szezont. A nyáron a Realban lecserélődik a teljes vezetőség, ősszel hullámzó teljesítmény jellemző, néha a csapat és Raúl is régi fényében csillog. Raúl a klubrekordok tekintetében tovább erősíti a pozicióit, ha a mostani idényen kívül csak hármat teljesít a Realnál, szinte biztos hogy minden meccs és gólrekordot megdönt majd. A válogatottban Raúl ősszel kikerült a csapatból, 10 év után először(!), de nélküle a csapat csak még tovább romlott és rendkívül nehéz helyzetbe került ami az EB-re való kijutást illeti.

 

A 2007-es év óriási pofonokkal kezdődött, előbb a kupából majd a Bajnokok Ligájából is meglepetésszerűen elbúcsúzott a Real Madrid, ráadásul a bajnokságban is igencsak akadozott a gépezet, ám szinte varázsütésre egyszer csak minden megváltozott, a csapat az utolsó 15 bajnoki meccséből mindössze egyetlenegyet(!) veszített el, azt is csak óriási bírói csalással. A gárda magára talált, egyre összeszokottabb és magabiztosabb lett, abszolút sikeréhség és győztes mentalitás lett úrrá az egész gárdán, ami a pályán is megmutatkozott, a csapat jó pár meccsét vert helyzetből, óriási akarással fordított meg, többször szinte csodával határos módon. Ha csak jobb egymás elleni eredménnyel is, de az utolsó 15 mérkőzést nézve abszolút megérdemelten a Real Madrid megnyerte a spanyol bajnokságot! Ráadásul épp az ősi riváli Barcelona szájából énekelte ki a sajtot. Ez a diadal kétségkívül az egyik legfontosabb a csapat történetében, hisz ezzel zárult le a 4 szűk esztendő, ugyanis ennyi ideig nem sikerült egyetlen trófeát sem elhódítani. Raúl bár nem mindig játszott jól, igazi vezére volt csapatának, ráadásul a szezon vége statisztikai szempontból is fontos a számára, hiszen immáron minden Real Madridos örökranglistán a dobogóra lépett, az összes meccs és összes gól valamint a bajnoki meccsek tekintetében a 3., míg a bajnoki gólok terén egyenesen a 2. helyre. A nemzetközi gól és meccsrekordot pedig továbbra is ő maga tartja, ahogy a Bajnokok Ligája meccs és gólcsúcsát is, nem beszélve a spanyol válogatott gólcsúcsról, de a spanyol válogatottbéli meccslistán sem adja alább a 2. helynél. Fantasztikus adatok ezek, szinte hihetetlen hogy valaki ennyi rekordot tartson egyidőben, ráadásul olyan aki még csak idén tölti be a 30. életévét!

 

És ha egy üzlet beindul...a 2007-2008-as szezonban rengeteg öröme lehetett a Real és Raúl szurkolóknak egyaránt, a csapat közel 20 év után tudta megvédeni a címét a bajnokságban, méghozzá rajtcél győzelmet aratva, egy pillanatig sem forgott komoly veszélyben a bajnoki cím. Ennek ellenére nem lehettek teljesen elégedettek a csapat hívei, hiszen a másik két sorozatban korán elvéreztek, a Real és Raúl számára elátkozottnak számító spanyol kupában már szokásosnak mondható ez, de az újabb BL kudarc már több a soknál, zsinórban már negyedik éve jelentette a nyolcaddöntő a végállomást a Real számára abban a sorozatban ahol szintén ők a legnagyobb királyok, és ez mindenképpen óriási blama, igaz a bajnoki cím remek vígaszt jelentett ezúttal is! Ráadásul maga Raúl szezonja is remekre sikeredett, játékban és eredményességben egyaránt régi önmagát idézte, vitathatatlanul ez volt a legjobb szezonja 2003 óta, vagyis 5 éve! Éppen ezért nem meglepő, hogy mekkora közfelháborodást keltett az a tény, hogy a spanyol futball ikonja nem került be a spanyol válogatottba a 2006os VB óta, és a 2008as EBt is kénytelen lesz kihagyni. Raúl tovább erősítette a pozicióját ami a BL gól és meccsrekordjait illeti, és továbbra is ő tartja a Real Madrid 6 legfontosabb rekordjából 2-őt, a nemzetközi kupa meccsek és gólok tekintetében, ám a másik 4 is szinte karnyújtásnyira került, immáron azokon a listákon is mind a 2. helyen áll, az összes és a ligagólokat tekintve már csak Di Stefano, míg ugyanezek meccs örökranglistáján is mindössze Sanchiz előzi meg, így tehát ha minden jól megy, 2009ben már az összes rekordot megdöntheti! Raúl igazi vezére és egyik legjobbja volt csapatának az egész szezon során, emellett a Real legeredményesebb játékosa volt, a BL-ben és a bajnokságban egyaránt, és így természetesen összeségében is. Így tehát kétség sem férhet ahhoz hogy Raúl kimondottan sikeres és eredményes szezont tudhat maga mögött!

 

A 2008-2009 -es, ami egyben Raúl 15. szezonja a Real Madridban, szinte teljesen megegyezett az előzővel: ismét elvérzett a csapat a BL nyolcaddöntőben, ismét korán búcsúzott a balszerencsének köszönhetően az elátkozott spanyol kupában (még Raúl mesterhármasa sem volt elég), a bajnokságban pedig 2 hullámvölgyet leszámítva remekelt a csapat sőt rekordokat döntögetett, ám ez mégsem volt elegendő a bajnoki címhez hisz volt egy még jobb csapat is a mezőnyben, de mindezek ellenére sem zárta üres kézzel a szezont, köszönhetően a spanyol szuperkupa elhódításának ami igaz még az előző szezon hozománya volt. Gólerősségben is megtudta ismételni az előző szezonbéli remek teljesítményét a Kapitány, a csapat ikonja és élő legendája, sőt 1 góllal még meg is javította azt, így összeségében a szezon felemásnak mondható, minden esetre Raúlon nem múlott semmi ő ezúttal is megtette a magáét. És hogy teljes legyen a szezon-kópia, Raúl 2009 -ben is kapott egy óriási egyéni elismerést: a Marca Legenda díjjal újra beírta magát a halhatatlanok közé! Ami pedig a rekordokat illeti, Raúl hetedszer lett a Real Madrid házi gólkirálya és tizedszer jutott el 20 gólig az aktuális szezonban, természetesen mindkettő rekord. Továbbá sikerült megdöntenie Di Stefano maradék gólcsúcsait is, így már minden téren ő a Real Madrid történelmének legeredményesebb játékosa, de ezen kívül is szinte minden gólcsúcsot ő tart amit csak lehet, hisz továbbra is ő a Bajnokok Ligája, a Spanyol válogatott és a Nemzetközi klubkupák gólrekordere is, tulajdonképpen már csak egyetlen örökgóllistán nem vezet: a spanyol ligáén, igaz ott is már csak  11 gólra van a 2. illetve 28 gólra az 1. helytől! Meccsrekordok terén ha még nem is ennyire (de ugye ami késik az sosem múlik!), de hasonlóan jól áll: a Real Madrid nemzetközi, a Bajnokok Ligája és a Spanyol válogatott (mezőnyjátékosok közt) rekordere, utóbbin amúgy is 2. csak egyetlen kapus áll előtte, míg a spanyol liga történelmében is már csak 2 játékos van előtte a meccsek tekintetében, és mivel ott is kapus vezet, a már közel lévő 2. hellyel ott is rekorder lehet a mezőnyjátékosok közt, ehhez már csak 23 ligameccsen kell pályára lépnie, tehát valószínűleg már a következő szezonban eléri ezeket a rekordokat is.

 

Raúl 16. Real Madridos szezonjában a csapat ismét tökéletes kópiáját mutatta az előző évadnak: 1. fordulós és egyben gyalázatos kiesés egy harmadosztályú csapat ellen az elátkozott Király kupában, zsinórban 6. évben (a klub történetének legszégyenteljesebb időszaka ez a nemzetközi porondon) is a nyolcaddöntő jelentette a végállomást a Bajnokok Ligájában, és noha a bajnokságban statisztikai mutatókban ragyogóan szerepelt a Királyi Gárda sőt klubrekordokat is döntött, az ősi riválisnak ezeket is sikerült felülmúlnia, így tehát 2 sikertelen évet tudhat maga mögött a csapat. Ami a Kapitány vagyis a Real Madrid aktív legendájának és ikonikus 7-esének egyéni teljesítményét illeti: a szezont jó formában kezdte, de aztán a csapattal együtt az ő lendülete is alábbhagyott, a szezon második felében ráadásul már főként csereként jutott szóhoz ami 15 év után újdonság volt a félelmetes karrierjében. Ennek ellenére minden kitűzhető célt elért a szezon során: még az ősz elején sikerült megdöntenie Sanchiz bajnoki és abszolút meccsrekordjait, így Raúl végleg célba ért - ő áll a Real Madrid minden fontos örökranglistájának élén, a klubtörténelem legeredményesebb játékosaként és az egyik ha nem a legnagyobb ikonjaként, mindezt meghálálva a rá következő hazai bajnoki mérkőzés előtt a klub vezérkarától egy szobrot kapott elismerésként, hogy aztán a kezdéshez szaladjon, majd 2 klasszis góllal eldöntse csapata javára a meccset... Tavasszal aztán még egy jelentős rekorddal fejelte meg ebbéli hihetetlen kollekcióját: ő lett a spanyol liga történetének legtöbb mérkőzésen szerepelt mezőnyjátékosa, de a kapusok közt is csak egyetlen áll előtte a sorban, ez egyébként immáron a 12., Raúl által elért jelentős örökranglista-csúcs.

 

"Vannak olyan játékosok, akik csak egyetlen klubban képzelhetôk el, akik valószínűleg soha nem is fognak más egyesületben szerepelni. A Real Madrid emblematikus figurája Raúl..." - Így kezdődött eme íromány sok-sok évvel ezelőtt, de 1 évvel ezelőtt is éppúgy lehetetlenségnek tűnt az, ami most 2010 -ben valósággá vált: a Real örökös ikonja, a csapat történelmének egyik legfényesebb csillaga, felnőtt karrierje során először váltott klubot, közel 20 éves együttműködés után élete csapatával, amely során a spanyol kupagyőzelmen kívül gyakorlatilag minden fronton mindent elért, beleértve a csapat történelmi rekordjait is, a választása pedig a közelmúlt 2. legsikeresebb német klubjára, a Schalke 04 -re esett, ott kamatoztatva tovább azt a teljesítményt, amit a Real Madrid aktuális klubvezetésével ellentétben maga a játékos még érzett magában, annak érdekében pedig hogy ez ne vesszen el, végül élete legnehezebb döntését is meghozta. Az élet pedig feltétlenül őt igazolta: a csapat egy hullámvasutazáshoz hasonlatos ámde összességében meseszerű szezont produkált, maga Raúl pedig egyénileg is zseniális évadot tudhat maga mögött, mely során már-már fénykorát idézte. A beilleszkedés pillanatok alatt megvalósult, az edző mellett a csapattársak és a szurkolók új kedvence is gyorsan ő lett, a szezon előrehaladtával pedig valóságos ikonná és igazi vezérré vált hamar új klubjában is, sőt még a csapatkapitányságot is felajánlották neki amit ő udvariasan visszautasított, persze a pályán így is nem hivatalos cséká -ként működve. A házi gólkirályi cím már csak hab volt a tortán, mint ahogy pályafutása első országos kupagyőzelme is, amiért élete csapatában 16 éven át hiába küzdött, azt új klubjában első nekifutásra elérte, ilyen szempontból is ha lehet még teljessebbé téve eleve páratlan pályafutását. Felszabadult, mesteri játék, sorsdöntő gólok és mesterhármasok, Raúl maximálisan kiélvezte sokadvirágzását. Mindezt persze a nagyközönség sem hagyhatta szó nélkül, a klub szurkolói méltán választották új hősüket a szezon legjobbjának, az UEFA pedig 33 éves korában beválasztotta őt az aktuális Bajnokok Ligája kiírás álomcsapatába is, ezzel is aláhúzva hogy az aktív legenda nemcsak hogy még mindig képes a legmagasabb szinten játszani, de továbbra is az elithez tartozik egyénileg. Ezt egyébként jó pár zseniális góllal is alátámasztotta, például a még az előszezon részeként megrendezett és egyébként diadallal zárt gálatornán (vagyis kapásból trófeaszerzéssel kezdte új klubpályafutását), tehát már a kezdetekkor jelezte hogy nem akármilyen zseni kezdett új futballéletet Németországban. A hivatalos szezonkezdeten azonban már nem sikerült trófeaszerzéssel nyitni, mivel a Királykékek alulmaradtak a Német Szuperkupáért vívott döntőben. Raúl a szezon végére megközelítette immáron a 900. felnőtt hivatalos mérkőzését illetve 400. gólját, ám a sok pozitív rekordjavítás mellett egyet el is veszített, bő 8 év után már nem ő áll a spanyol válogatott örök góllistájának élén, ez volt az első igazán tekintélyes örökranglista-rekordja, és amit viszont már soha nem vehetnek el tőle az a tény miszerint közel 9 éven át bitorolta azt. Visszatérve Raúl 17. felnőtt profi szezonjához, a bajnokságban  13 gólt szorgoskodott össze, ám a csapat számára szinte végig döcögött a szekér, a tabella alsó felében tanyázva, ami egy botrányos évadközbeni edzőváltást is eredményezett, ám mindezt maximálisan feledtette a mesés kupaszereplés hazai és nemzetközi fronton egyaránt. Az országos kupában egyetlen ám annál fontosabb találatot szerzett, idegenben kiütve vele a címvédőt és egymaga döntőbe juttatva csapatát, ahol a másodosztályú ellenfél már nem okozott gondot, így tehát a klub és Raúl nem zárta üres kézzel a szezont, ráadásul a bajnoki bukdácsolás miatt ez jelentette a létfontosságú kulcsot a nemzetközi kvalifikációt illetően. De még ezt is lehetett fokozni, a Bajnokok Ligájában ugyanis világra szóló parádés hadjáratot folytattak, többek között a címvédőt vagyis az előző évad legjobb klubját oda-vissza verve tehát simán kiütve, végül pedig csak az új klubcsúcsot jelentő elődöntő jelentette a végállomást, Raúl többek között 5 góljával vezette csapatát a 4 legjobb klub közé, ahova a Schalke története során először jutott, de maga Raúl is 8 évvel korábban járt utoljára ilyen magasságokban. A csapat és a játékos tehát kölcsönösen és maximálisan elégedett lehet az együttműködés kapcsán, Raúl teljesítményben és sikerességben egyaránt újraélhette bizonyos mértékben a fénykorát, a Schalke pedig a klubtörténelem egyik, ha nem egyenesen a legfényesebb szezonját futotta, amiben kétségtelenül vastagon benne volt illetve elengedhetetlen szerves részét képezte a csapat hivatalos csapatkapitánya által nemes egyszerűséggel csak futballpápának nevezett Raúl. Aki 8 év után ismét a nemzetközi klubfutball legszűkebb elitjébe visszatérve, karrierje első országos kupagyőzelmét megszerezve, pályafutása során nyolcadjára is házi gólkirálynak bizonyulva klubjában, tovább növelve a már amúgy is félelmetes nemzetközi mutatóit illetve rekordjait. Sokadszorra és végérvényesen bizonyítva: ha valakit őt valóban soha és semmilyen körülmények között nem szabad leírni! Újabb ékkövek kerültek tehát egy végtelennek tűnő páratlan pályafutás koronájára, mert természetesen még mindig nincs vége...

 

Ami nem sikerült egy évvel korábban az most igen: Német Szuperkupa győzelemmel nyitni a 2011-2012 -es évadot! Raúl ezzel újabb pipát könyvelhetett el grandiózus karrierlistáján, érdekes módon azonban rendkívül hosszú pályafutása során büntetőpárbajban továbbra sem "sikerült" részt vennie (korábban sérülés illetve lecserélés miatt), most eldőlt az javukra mielőtt épp ő következett volna... Sőt, ezúttal a német bajnoki pontvadászat is jó eredménnyel zárult számukra, amiből maga a többnyire csapatkapitányként pályára lépő Raúl 15 góllal vette ki a részét, megszerezve első érmét egy külföldi bajnokságban. De a nemzetközi porondról még nem is beszéltünk: először fordult elő ugyanis hogy Raúl nem az első számú Európai sorozatban vesz részt, persze ez a számára "idegen" terep nem szegte kedvét, és fontos gólokkal járult hozzá a legjobb 4 közé majdnem bejutó csapata meggyőző eredménysorához. És akkor itt érdemes kitérni a szezon hajrájára, ami Raúl részéről talán azért is sikerült látványosan zseniálisra, mert a Spanyol válogatott (aminek egyébként szinte pontosan 6 évig volt a legtöbb pályára lépéssel büszkélkedő mezőnyjátékosa) a közelgő Európa Bajnokság előtt épp csatárgondokkal küszködött, hősünk pedig egy komplett EB-szimulációval (közel 35 évesen ihletett játékformában futballozva 21 nap alatt 6 meccsen 6 gól) demonstrálta rátermettségét, ám a közakarat ellenére végül mégsem vitték el az egyébként sikerrel zárult tornára ami méltó lezárása lehetett volna a hazája csapataival jóval többre hivatott aktív spanyol legendának. Akit szinte ezzel egy időben a Spanyol futballtörténelem legjobb játékosának, továbbá a Real Madrid históriájában a 2. legjobb támadójának szavazták, emellett kapott egy UEFA kitüntetést a 100 válogatott fellépéséért, és ha ez még nem volna elég "az Év gólja Németországban" díjat is átvehette ami szintén kivételes tehetségének szinten tartásáról illetve legendájának őrzéséről árulkodik. Márpedig a góljait illetően szintén érdemes külön megemlékezni: második klubjában is elérte a 20 szezongólt (karrierjében már 11. alkalommal), ennek folyományaként pedig a 400 gólt (felnőtt hivatalos) elérő kevesek egyike lett a futballtörténelemben, továbbá szintén történelmi tény hogy Raúl minden idők leggólerősebb spanyol játékosa az európai futballban. Hősünk pedig ezen a ponton újra meghozott egy kritikus döntést: családját előtérbe helyezve megdöbbentő módon távozott az Európai futballból, hogy 18 elit év után félig visszavonulva a Katar -i Al Sadd csapatában folytassa, a Schalke (ahol végül 98 meccsen 40 gólt szerzett) pedig a létező legnagyobb elismerésként visszavonultatta mezszámát (7). Azonban előző "életéhez" kapcsolódóan feltétlenül meg kell még jegyezni, hogy az utolsó Európai szezonja alapján is a kontinens legjobbjai közé választották 35 évesen, illetve sorozatban hetedszer jelölték a Golden Foot díjra ami rekord!

 

Raúl élete klubjához hasonlóan az "arab Real" is ugyanolyan szerelésben játszik és teljes körű címrekorder, ráadásul nem szimpla játékosnak igazolták Katarba, hanem többek között az ott megrendezésre kerülő 2022 -es Világbajnokság nagyköveteként segíti az előkészületeket, továbbá a korosztályos válogatottaknál is kamatoztathatja szakértelmét, a kivételes tehetsége mellett rendkívüli eszmei képességekkel is megáldott legendánk tehát mondhatni "szintet lépett" harmadik klubjában ahol aligha meglepő módon rögtön csapatkapitánynak választják, sőt egy kupadöntővel nyit! És ezzel hozzá is foghatunk Raúl 19. felnőtt profi futballévadának boncolgatásához: a ligakupában debütál és az első Al Sadd -os gólját sem halogatja egy percig sem, amit az elődöntőben egy újabb követ ám végül a fináléban sikerül megállítani őket így harmadik klubkarrierjét is egy "csak majdnem" trófeaszerzéssel nyitja. A szezon elejéhez hasonlatos a vége is, konkrétan a csapat eljut a hazai szuperkupa valamint az országos kupa döntőibe is (utóbbi fináléjában Raúl gólt is szerez, ezzel a világon egyedülálló módon már 6 különböző kiírású kupadöntőben talált be!), ám mindannyiszor be kell érniük az ezüstéremmel így a mindenképpen sikeresnek nevezhető évad akár kudarcnak is tekinthető lenne... Ha nem lettek volna túl közben egy mesés ligaszezonon is, ami bőven megér egy misét: ez volt Raúl első szereplése (mely során 22 meccsen 9 gólig jutott) egy Európán kívüli bajnokságban, ahol új csapatában is sorsdöntő gólokat szerezve vált hamar ikonná (az aktuális Raúl mánia nyomán pedig a klub iránti érdeklődés is alaposan megnőtt, persze főleg spanyol illetve európai részről), hogy aztán felnőtt profi pályafutása 20. évében is még komoly teljesítményt nyújtva segítse övéit többek között történelmi ligarekordokhoz (9 győzelmes kezdés, veretlen félszezon stb), megszerezvén pályafutása 7. (és egyben első külföldi) bajnoki címét 35 évesen, ami az egyéniekkel együtt immáron kereken a 30. pályán elért nagy sikere! Raúlnak egyébként pályafutása során a 4. kártyalapos figyelmeztetés nélküli bajnoksága volt ez, és először töltötte annak minden játékpercét a pályán, továbbá Fair Play díjat kapott miután a teljes szezont lehozta egyetlen lap nélkül, valamint szintén minden sorozatot figyelembe véve büntetők nélkül az Al Sadd házi gólkirálya lett, és nála már végképp nem lepődik meg senki azon sem hogy a szezon legjobbjának is ő bizonyult. És akkor álljon itt még pár az évad során eljövő statisztikai mérföldkő: Raúl lett minden idők legtöbb elsőosztályú mérkőzésen pályára lépő spanyol játékosa, a futballtörténelem 100 leggólerősebb játékosa közé került az elsőosztályú bajnokságokat illetően, az aktív játékosok közül (az ő esetében különösképpen mágikus) 7. helyre lépett a bajnoki gólok világranglistáján, végül de semmiképpen sem utolsósorban pedig minden létező feljegyzett meccs alapján már az 1000 gólon (igen, nem elírás!) is túl jár...

 

A 2013-2014 -es szezon előtt Raúl igazán különleges nyáron volt túl: bár már az év elején előfordult hosszú pályafutása során először hogy egy volt csapata ellen játsszon (Al Sadd - Schalke barátságos), sorrendben a Schalke 04 és a Real Madrid is rendezett neki egy-egy nagyszabású búcsúmérkőzést, melyek során azok félidejeiben váltva rendre magára húzhatta jelenlegi és volt csapatai mezét egyaránt, és ha már így alakult akkor nagyszerű játékkal illetve gólokkal prezentálta hogy még mindig nem "lóg ki" egykori klubjaiból sem, olyannyira nem hogy az egyik Schalke -s találata nyomán másodszor is elnyerte az "Év gólja Németországban" díjat, a Realosra pedig még visszatérek... Ezek után maga az évad Raúl számára nem igazán alakult kellemesen, szinte folyamatosan kisebb-nagyobb sérülésekkel bajlódott ami az eredményességére is alaposan rányomta a bélyegét, ám puszta jelenlétének fontosságáról mindennél többet mond az miszerint a csapata nélküle csak botladozott, míg a vezérletével a tavaszi félszezonban egyenesen veretlen maradt! Sőt, a hab is felkerült Raúl 20 gyertyás tortájára: a szezonzárón ugyanis Katari kupagyőztes (második országos kupagyőzelme) lett 36 évesen méghozzá a döntőben ismét gólt szerezve, a magától a sejktől átvett kupa pedig talán szimbolikusan megkoronázta karrierjét, minden esetre 20 szezon alatt éppen 20 fontos trófeát szerzett különböző csapataival... Társai egyébként a többi sorozatban sem vallottak szégyent, felállhattak a bajnoki dobogó alsó fokára míg az alternatív liga döntőjében a 2. helyet sikerült elérni. Leírni is félelmetes, de felnőtt profi pályafutása 21. évében is még fontos gólokkal segíti csapatát, ám szintén sokkoló adat az is mely szerint közben Raúl az 1000 meccset (felnőtt, tét) elérő kevesek egyike lett a futballtörténelemben, szóval egyszerűen hihetetlen hogy még mindig tudja hova fokozni! Don Rekord = a csúcsok királya, aki még a rekordok számában is rekorder, és ezt a címet még akkor sem vehetik el tőle ha (főleg a sportág egészségtelenül eredmény-centrikussá válása miatt) nem mindegyik lesz örök életű. Legendás Hetes Kapitányunk 37 éves már, szavakkal leírhatatlan életút van mögötte, és pályája talán nem is lehetne teljes ha 4 éve nem hozza meg azt az akkor még kissé nehezen érthető döntést, mert meglepő módon élete klubjában padra kényszerülve se lehetett volna még csapat szinten sem sikeresebb, azóta ő is elérte ugyanazokat a címeket (bajnoki, 2 kupa, szuperkupa). Ha nem is hivatalos meccsen, de Raúl játszott már a Real ellen, jóllehet gólt azért nem ért el ellene, ugyanazon a meccsen azonban szinte felrobbant a Bernabeu népe amikor épp a hazai mezt viselve talált labdája utat a kapuba, naná hogy egy klasszis góllal és örökifjúként lubickolva... Mert továbbra sem tudhatjuk hogy hol van még e történet vége, jelenleg ott tartunk hogy Raúl idén visszatért a nemzetközi porondra, a naptári éves lebonyolítás szerint az Ázsiai Bajnokok Ligája őszi rájátszásába juttatva csapatát, mert a megkérdőjelezhetetlen Raúl-Real párhuzamban bizony újfent egyenlíteni kell: a Decimát!